Történet egy egyedülálló édesanya lakáseladásáról

Mit kezdj, ha úgy érzed egyedül vagy egy életre szóló döntésben?

Számos adásvételi szerződés van a hátam mögött, melyek statisztikai szempontból csupán unalmas számok és adatok. Nekem azonban sokkal fontosabb az, hogy mi van a számok mögött:

  • Milyen élethelyzetet kell megoldani? 
  • Mi történik a megvalósult ügylet után?
  • Valóban az eladás a megoldás?

Korábbi cikkeimben olyan általános tapasztalatokat írtam le, melyek kezdésnek jó irányt adhatnak, ha eladni, vagy ha vásárolni szeretnél. Sok “alap” dolog kezd gyökeret verni kis hazánkban, de még mindig gyakran futok bele olyan esetekbe, ahol ezek hiányosak.

Minden helyzet egyedi, és habár bizonyos dolgok fedik egymást, vagy már-már rutinszerűek lehetnek, úgy gondolom, hogy minden egyes folyamat maximális odafigyelést igényel. Számomra a részletekben rejlő fontos apróságok megoldása rejti a kihívást.

Az alábbi történet, egy általam megesett eladási folyamatot mesél el, mert úgy gondolom, hogy sok segítséget adhat azoknak, akik hasonló cipőben járnak. 

Történetünk főhőse Anna, aki két gyermekét neveli egyedül a másfél szobás lakásukban. Amikor először találkoztunk, akkor részletesen átbeszéltük, hogy miért döntött az eladás mellett, és habár a döntést jónak érzi, nagyon fél attól, hogy fogja ezt egyedül megoldani. Idősebbik lánya Réka, és kisebbik fia Bence még elférnek ugyan a kis szobában, de nem is olyan soká abban a korban lesznek, amikor a külön szoba elengedhetetlen az egészséges együttéléshez.

Anyagilag nem kis fejtörést okoz kisebb lakást nagyobbra cserélni, de a fontossági sorrend lefektetésével, illetve kellő kompromisszumkészséggel megoldást lehet találni. 

  • A gyerekek nagyobbak lesznek, tehát külön szobára mindenképp szükség van.
  • Anna édesanyja egy külső kerületben lakik, ezért a gyerekekre való vigyázás, illetve a nagymama ápolása is könnyebbé válik, ha közelebb lesznek egymáshoz.
  • Ennek a lakásnak az árából nem lehet a környéken nagyobbat venni, ezért kijjebb kell költözni.
  • A nehéz anyagi körülmények miatt jó lenne hitelfelvétel nélkül meglépni, de ha csak ezen múlna, akkor egy minimális 1-2 millió forint még belefér.

Hiába realizálja így az ember a dolgokat, amikor benne van érzelmileg, akkor minden egyes döntés nehéznek, gürcösnek, és akár még rossznak is tűnhet. Anna sokszor hívott aggódva, hogy nem tudja hogy lesz, én pedig mindig megnyugtattam. Minden részletet tisztáztunk, ő pedig mindent megtett, hogy egyről a kettőre haladjon az életük.

Az első találkozó alkalmával kiderült, hogy már foglalkozik vele egy ingatlanközvetítő. A megbízási szerződés megkötése után egyszer jelentkezett, annak is már egy hónapja. Elvileg hozott volna egy érdeklődőt, de az az utolsó pillanatban lemondta. 

Sajnos a “kolléga” nem beszélte át vele a részleteket, nem foglalkozott Anna továbblépésével, és nem tájékoztatta a fejleményekről az eltelt idő alatt. (Itt jegyezném meg, hogy abban az esetben, ha nincs érdeklődő a lakásra, egy heti szintű kapcsolattartás akkor is elvárható egy közvetítőtől, hiszen neki kell tudnia a stratégiát az eladás tekintetében).

Miután átbeszéltünk mindent, a másik szerződést felmondta és velem kötött kizárólagos megbízást. Elkezdődött a munka oroszlánrésze!

Ebben az esetben nem azonnal érkezett a vevő, mert a piaci áron felül lett meghirdetve azért, hogy ha mégis sikerül eladni azon az áron, akkor hitelfelvétel nélkül megússza a dolgot. Rövid időn belül azonban szembesülnie kellett vele, hogy ha tényleg szeretne túllépni ezen, akkor bizony lejjebb kell menni az árral. 

Amint közeledtünk a realitáshoz, máris felbukkantak a komolyabb érdeklődők, ami egyúttal azt is jelentette nekik, hogy nézelődni kellett a tovább költözés ügyében is. Nem volt könnyű időszak, hiszen közben helyt kellett állni a munkahelyén, iskolába kellett vinni a gyerekeket, ápolni a nagymamát és rendben tartani a lakást legalább a mutatás idejére.

Amikor már elértük a piaci árat (tehát folyamatosan jelentkeztek a lakásra), akkor pörgött fel igazán az én munkám is. Amellett, hogy megszűrtem a vevőket (hogy ne legyen átjáróház a lakásból), mindig kifaggattam őket, hogy mennyire tetszett, mit ajánlanának érte stb….Több ajánlat is elhangzott szóban, de végül egy lány annyira beleszeretett, hogy ő tett először írásbeli vételi ajánlatot.

Ez persze nem csak azt jelenti, hogy az árnak kellett stimmelnie, hanem össze kellett hozni a fizetési ütemezést és a határidőket. A ki- és beköltözés, a minimális felújítás ideje és költsége fontos tényező volt mindkettejüknek. Elsősorban az eladói oldalt képviselem, ugyanakkor a célom az, hogy mindkét fél által elfogadható egyezség jöjjön létre. A papírra vetett kritériumok és részletek azért fontosak, mert megkülönbözteti a komolytalan nézelődő és szóban ajánlatot tevő érdeklődőket a komoly vevőktől.

Szerencsére a két fél rugalmasan állt egymáshoz, így az adásvételi utáni későbbi egyeztetések is minden bonyodalom nélkül lezajlottak. Volt alkalmam részt venni a birtokbaadáson is, mely véglegesen tett pontot a tulajdonosváltás végére. Ugyan nem a közvetítői szolgáltatás kötelező része, de nálam nem ér véget végérvényesen a kapcsolat egy ügylet lezárásával. Sok egykori megbízómmal vagy vevőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot. 

Annának például a vásárlás során is nagyon sokat segítettem, hiszen olyan eladókkal került össze, akik nem akartak közvetítőt, ezért nagyon sok mindenben tájékozatlanok voltak. 

Végül heppiend lett a történet vége, és immár jó néhány éve élnek boldogan az új 3 szobás lakásukban.

(Tekintettel arra, hogy magánéleti kérdésekről van szó, a szereplők nevét megváltoztattam.)

Ha lakást keresel, akkor itt van néhány hasznos tanács, hogy könnyebb legyen!

Ha eladnál, akkor kattints ide! Pár alap dolog segít a kezdésben!

Ha az érdekel mi egy ingatlanértékesítési szakértő hozzáadott értéke, akkor ez a Te cikked!

Ha pedig nem tudsz választani, akkor itt találsz tippeket a megfelelő ember megtalálásához!